A horgásztó, ahol hatalmas halakat lehet fogni

Apukám és a barátai régebben nagyon sokat jártak horgászni. Pénteken délután elindultak valahova vidékre, és csak vasárnap délután jöttek haza. Sajnos már nem tudom, hogy pontosan merre mentek, de valahol vidéken egy szép tó környékén volt az egyik barátjának egy telke, ilyenkor mindig ott voltak. Én mindig is jó ötletnek tartottam ezeket a hétvégéi kiruccanásokat, hiszen ilyenkor egy kicsit kikapcsolódhattak és pihenhettek, illetve szórakozhattak együtt. Kiszakadhattak a megszokott hétköznapokból és a hobbijuknak élhettek. Feltöltődtek energiával és a következő hetet újult erővel tudták kezdeni.

Mindenkire ráfér egy kis pihenés, anyukám is néha a barátnőivel hétvégente összefutottak és közösen csináltak valami programot. Vagy valamelyiküknél összegyűltek, picit borozgattak, beszélgettek, vagy közösen sütöttek. Esetleg elmentek közösen vacsorázni egy étterembe, sőt, néha még kirándulni is elmentek.

Ha pedig úgy adódott, hogy mindannyian ráértünk, akkor közösen is elmentünk valamerre és tartottunk egy családi napot, szóval kijelenthetem, hogy a mi családunk sosem unatkozott. Ha nagyon unatkoztak a szüleim, fogták magukat és tartottak egy kerti partit, grillezéssel, és mindennel együtt.

A horgásztó, ahova korábban apukám a barátaival ment, nagyon szép volt, képekről nekem is nagyon tetszett, bár én sosem akartam velük menni, mert nem érdekelt a horgászás, pedig apu többször is hívott, mikor még kisebb voltam. Én inkább otthon maradtam anyával és sütöttünk valami sütit, vagy elvitt a játszótérre.

Apa mindig küldött képeket nekünk, mikor a horgásztónál éppen kapásuk volt, pózoltak a halakkal, de természetesen utána visszaengedték őket a vízbe. Volt egy hal, ami majdnem akkora volt még apának a karja, amikor kicsi voltam, eléggé félelmetesnek tűnt.

Lehet, hogy egyszer kipróbálom a horgászást, hátha én is fogok egy nagy halat!